Szánjon rá egy percet, hogy megismerje, miért is kell erre a kérdésre külön kitérnünk.

A hűtéstechnikában hosszú évtizedek óta használunk hűtőközegeket, legtöbbjük környezetünkre káros hatásai ma már egyértelműek. Az első nem mérgező, de mégis hatékony hűtőközeg “freon” néven vált közismertté, Ez azonban – klórtartalma okán – komoly mértékben rombolta az ózonréteget, mivel az elszivárgott (vagy más úton a légkörbe került) hűtőközeg a felső legrétegekbe érve az UV sugárzás hatására elkezdett lebomlani. A kiszabaduló klóratomok reakcióba léptek az ózon molekulákkal, végeredményképpen pedig drasztikusan csökkentették a magas légköri ózon koncentrációját.

Reagálva a problémára 1987-ben a Montreali Egyezményben, aztán 1997-ben, a Kiotói Egyezményben, 2015 óta pedig európai kormányrendeleti szinten is szabályozzák, hogy a hűtő-, légkondicionáló és hőszivattyú berendezésekben, milyen hűtőközeg használható. A rendelettel a környezetre káros, üvegház hatású hűtőközegek további visszaszorítása volt a cél.

A napjainkban használt hűtőközegek már köszönőviszonyban sincsenek a múlt évszázad végén használtakkal, de tény, hogy még mindig van hová előre lépni. Pozitív irányba mutat, hogy a klímában jelenleg is leginkább használt hűtőközeget hamarosan egy olyan váltja fel, melynek nulla az ózonkárosító hatása, emellett globális felmelegedési potenciálja is csak harmadakkora, mint a jelenleg elterjedt társának.